« divatmédiahttp://www.budapestbackstage.com/divatkommunikacio.htmlshapeimage_1_link_0

AZ ESEMÉNYHEZ KAPCSOLÓDÓ TOVÁBBI TARTALMAK – A BUDAPEST BACKSTAGE AJÁNLÁSÁVAL

A 14. szám borítója Tilda Swinton fotójával

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer Magyarországon egy vidám baráti társaság… Úgy kezdődik a történet, akár egy mese, ám néha  a valóság is lehet képeskönyvbe illő, akár csak a The Room Magazin megalakulása és története a kezdetektől egészen máig.

A diplomamunka magazinná nőtte ki magát, amelyet látva mindenki ugyanazt kérdezte, mikor jön ki a következő szám. A fiatalokra jellemző hévvel, nem törődve a nehézségekkel bele is vágtak, hogy az egyszerinek tervezett kiadványból rendszeresen megjelenő, valódi magazint varázsoljanak. Megalakult a szerkesztőségi csapat, kialakult a rutin, azaz a minden szerdán megtartott szerkesztőségi ülés, ahol megvitatásra kerültek a fontos dolgok, a kreatív ötleteket. Szerelem volt ez mindannyiuk számára, küldetés, ami aztán üzleti vállalkozássá és sikersztorivá nőtte ki magát. Egy olyan történetté, amelynek középpontjában egy minőségi, itthon még nem látott magazintípus született meg, amely kicsit művészi, kicsit a föld felett jár pár centivel, néha meghökkentő, néha gondolatokat ébresztő, néha talán még bizarr is, de pont ettől egyedi és szeretnivaló.  Néhány év leforgása alatt a párszáz példányszám ötezerre növekedet és Magyarország mellett számos európai és Európán kívüli országba vált keresett divatikonná. London, Párizs, Koppenhága, New York, Prága, Kijev, München, Bukarest, Zágráb, igazi világutazás ez! S ha azt is hozzátesszük, hogy ez a magazin nem az út menti árusok polcairól levehető, populáris tömegcikk, hanem neves és patinás helyeken kacsinthat csak ránk, esetenként csupán megrendelésre…akkor bátran mondhatjuk, hogy ejha! Még akkor is, ha a világ meghódítása néha vicces, már-már bohózatba illő jelenetekkel is teletűzdelve történt. Így esett ez Londonban is, a nemzetközi terjesztés első állomásánál. Egy szép napon a magazin két szerkesztője a brit fővárosba látogatott és vicces kedvükben lévén a Selfridges áruház újságos pultján hagytak egyet a The Roomból. A móka azonban jobban sikerült, mint várták. A magazin ugyanis olyannyira megtetszett valakinek, hogy meg is vette, s mire hazaért a két csínytevő, már várta őket a hír, hogy bizony Londonban is szükség lenne egy ilyen kiadványra.

Még a franciák szívét is sikerült meghódítania, annak ellenére, hogy a magazin világszerte angol-magyar kiadásban jelenik meg….

2011-re tehát a The Room valóban bejárta a világot, s ma már ugyanúgy lapozgatják az Andrássy út luxusüzleteiben vásárló dámák, mint a divatra, művészetre fogékony fiatalok. A luxus a magazinban nem feltétlenül a méregdrága világmárkák árkategóriáit, sokkal inkább egy minőségbeli luxust jelent, egy hivalkodás mentes prime kategóriát látványos minőségben.

A magazin létrehozásának céljai közé - nem utolsó sorban - azt is besorolhatjuk, hogy az alkotók egy olyan platformot, közösséget szerettek volna kialakítani, amelyben hasonló értékrendű, világnézetű emberek találkoznak, egy olyan teret szobát akartak létrehozni, ahova bárki bejöhet, aki ugyanezt a kreatív nyelvet beszéli a világ bármely pontján. Ez adott ihletet a névválasztáshoz is, így lett ez a közös, kreatív tér a The Room.




Kortól, nemtől, anyagi helyzettől függetlenül szól mindenkihez, aki magáénak érzi ezt a világot és, aki nyitott a divat egy másfajta szemléletmódjára. Nem egy piackutatás alapján kialakított célközönségnek szól, hiszen a témák akkor igencsak behatároltak lennének, nem akarja megmondani, hogyan barnuljunk biztonságosan, nem akar ráerőszakolni senkire semmit és azt sem bánja, ha egyesek esetleg sokkolónak találják a képi világát. Elvégre nem lehet mindenkinek tetszeni, de akinek tetszik, annál előbb-utóbb szerelem szövődik közte és a magazin között. A szerkesztők nem ismerik a korlátokat, egy-egy lapszám úgy áll össze, hogy azzal a legkitűnőbb tartalmakat adhassák az olvasóknak, így nem restek felkeresni olyan neves ikonokat sem a címlapfotó kedvéért, mint Tilda Swinton, aki New Yorkban állt egy magyar fotós kamerája elé, hogy a 2011 október 14-én megjelenő The Room borítójáról tekinthessen vissza ránk.

A fejlődés folyamatos, hisz az évek alatt változott a méret, a papír minősége és lapszámról lapszámra újul meg az egész magazin, hogy mindig jobb és jobb lehessen. A mese tehát még nem ért véget, s reméljük, még számos kaland vár kishazánk világjáró királyfiára…

 

THE ROOM - MAGYAR DIVATTÖRTÉNETEK SOROZAT

Minden mesének van eleje, a The Room Magaziné 2004-ben kezdődött, amikor egy végzős egyetemistákból, főiskolásokból álló, alapjáraton a divatvilághoz közel álló baráti társaság, Perlaki Marci, Tóth Ali, Virág Anikó, Titkos Bernadett, Szabó Ádám, Gábor Balázs, Lonovics Zoltán, valamint a USE  tagjai (Füzes Eszter, Godena-Juhász Attila, Tóth András), gondoltak egy nagyot. Hogy valójában mekkorát, az csak később derült ki, még saját maguk számára is. Egy szép, új divatvilágot álmodtak, ahol nem az a fontos, hogy megmondják mit és mennyiért vegyél meg annak érdekében, hogy trendy legyél, hanem inspirációkat, művészi látásmódot, hangulatokat, stílus-foltokat adjanak, amely mentén beindulhat a kreatív és divatra fogékony elme. Persze ez az ars poetica szépen lassan épült köréjük, hiszen az első szám csak saját örömükre készült, csak azért, hogy megmutassák, mit tudnak, mindezt a USE tervezőcsoport diplomamunkájaként mentén kezdődött, amit nyomtatásban akartak megjelentetni. Ebbe a füzetbe végül mindenkinek a munkája belekerült és amolyan portfóliója lett a csapatnak. Ruhák, sminkek, fotók és szervezés egyetlen cél érdekében, a tanulmányok lezárása és az önmegmutatás égisze alatt. És mi igazolhatná jobban egy diplomamunka sikerét, minthogy önálló életre kel, s mint  a legkisebb fiú a képeskönyvekben, meghódítja magának a világot.

« divatmédiahttp://www.budapestbackstage.com/divatkommunikacio.htmlshapeimage_3_link_0

BFN